Blog

Papírra vetett zokogásom… hozzád aljas betolakodó! mindenhova beférkőzöl, pedig senki sem hív. Válogatás nélkül mérgezel, nem kímélsz rosszat, de jót sem. Aljas módon és időben támadsz. S, ha valaki óriási harcban legyőz, képes vagy 20 év után visszatérni, hogy a győztesen bosszút állj. S, akkor megmutatni mennyire kegyetlen vagy azzal, ki csak mosolyog rád. Le akarod verni, el akarod pusztítani minden áron. Rombolsz a végső győzelemért.   Míg a víz alatt szívesen látlak, másutt kiirtanálak, egyszer és mindörökké. Pusztulj, Te! Te mocskos rák! Takarodj, hisz senki nem vár! S, tudd meg, egyszer valaki végleg kicsinál! …de addig is átok rád, s, ha visszaszállsz halál rád. Tudd meg, sokan vannak akik küzdenek, harcolnak, és, amíg szívük egyet dobban, nem adják fel, s, hisznek a jóban.   Ui: (két nappal később) Tudd meg te átkozott betolakodó, nem azért győztél, mert feladtuk. Sosem adtuk fel.. Azért győztél, mert ezúttal erősebbnek bizonyultál. Lezártad előlem azt a csillogó szempárt, mi mindig mosolygott rám. de, azt is tudd meg, egy dolgot nem tudtál elvenni, s, ha úgy vesszük legyőztünk. hiszen, Apu utolsó erejével megvárt, simogattam fejét, fogtam gyönyörű kezét, s, kimondtam mit akartam… Nagyon Szeretlek Apu! Ő, a következő pillanatban, egy végsőt sóhajtott… S, én tudom, […] Read more
Évekkel ezelőtt egy rendezvényen hallottam először a Gondoskodás 2000. Ápolási Szolgálatról. Elismertem a munkájukat, de valójában nem láttam bele… hogy is van ez, mit is jelent? A Hospice ellátó csapat, palliatív ellátásban jártas szakorvossal, hospice szakápolókkal, pszichológussal, menthalhigiénés szakemberrel, gyógytornásszal, szociális munkással és önkéntesekkel áll a betegek rendelkezésére. Ennyit bizonyosan tudtam… Mivel nem interjú céljából írom le a történetet, nem nevezek meg senkit. Találkozót beszéltem meg a Gondoskodás 2000. Hospice diplomás szakápolójával, aki pontosan időben megérkezett a megbeszélt helyszínre. A magas termetű, kedves arcú hölgy mosolyogva üdvözölt és hihetetlen nyugalmat sugárzott. A diplomás szakápoló elmondta, naponta több településen segítenek a betegeknek és a hozzátartozójuknak. A szakápolók, orvosok, gyógytornászok, önkéntesek, mindezt a főállásuk mellett teszik, teljes hittel és odaadással. Miközben beszélt az esetekről és arról, hogyan történik a betegek ellátása, a betegekről való gondoskodás, melyet ők is biztosítanak… több gondolat is megfordult a fejemben… Először is az, hogy mindig is a legszebb hivatásnak tartottam, ha valaki orvos, illetve ápoló, hiszen segít, életet menthet, s ment. Mindemellett, valójában az egyik legnehezebb hivatás, hiszen egy beteg elvesztését, ahogy egy orvos barátom mondta, soha nem lehet megszokni. A második gondolatom, hogy én ezt bizonyosan nem tudnám csinálni, s a harmadik, melyet szintén megosztottam a […] Read more
Pár perc késéssel érkeztem a megbeszélt helyszínre, hogy elkészítsem az interjút Verrasztó Zoltánnal,  világ- és Európa-bajnok, valamint olimpiai ezüst- és bronzérmes úszóval. Mindemellett a Hatvani Kórház főorvosa, két remek úszó Verrasztó Dávid és Verrasztó Evelyn édesapja és nem utolsósorban 2015-ben beválasztották a magyar hírességek csarnokába, mint a magyar úszósport halhatatlanját.A késésemért természetesen nem haragudott, addig beszélgetett egy másik sportemberrel, természetesen az úszásról. Hogy kezd az ember egy interjút egy halhatatlannal?  Hogyan élte meg a pillanatot? Én kerültem sorra. (mosolyog) Számomra nagyon nagy élmény volt, de leginkább az azt megelőző év, amikor én mondtam a laudációt az akkor bekerült Hargitay Andrásnak. Megtisztelő, felemelő élmény volt. Tavaly megtörtént a fordítottja és ő laudált engem. Bár nem szeretem a színpadias dolgokat, mégis jó érzés volt. Hogyan lett Önből úszó? Rettenetesen egyszerű! Egyébként mű korcsolyáztam és nagyon jó voltam benne. Azonban cseppet sem szerettem, az egyetlen amiért mentem a forró csokoládé. Egyszer csak érkezett egy kérdés az osztályban, ki akar úszni tanulni? Jelentkeztem. Az uszodában szinte azonnal találkoztam Szécsi Tamással, aki az edzés végén annyit mondott: Belőled olimpiai bajnok lesz. Gondolom ő az az edző aki a legnagyobb benyomást tette Önre az évek során? Én csak nála úsztam. Nem is kérdés. El sem tudom képzelni, […] Read more
,, lehettem volna a világ zsenije, de ha nem fogadják be az ötleteimet, mind hiába való” Beszélgetés Tóth Józseffel (Füles) a magyar reklámfotózás atyjával A fotográfus szakvizsgám azon részénél, amikor is a régi nagy fotósokat kellett bemutatnom…. Imádkoztam, hogy az egyik kedvencemet, Tóth Józsefet (Füles) húzzam ki a tételek közül, aki nem pusztán fotográfus, hanem a 70-es években egyéni kreatív ötleteivel, gyakorlatilag megreformálta a reklámfotózást Magyarországon. Akkor sikerült; őt húztam. A napokban pedig életemben először találkozhattam vele, sőt interjút is készítettem Tóth Józseffel, aki budai lakásában fogadott. Mondták, hogy nagy dumás. Valóban. Amint bemutatkoztam pár perc után észleltem, hogy én lettem a riportalany… Szerencsére sikerült átvennem az irányítást, így megtudtam egy, s mást. Read more
A látogató nem is Budapesten, hanem egy más világban érzi magát, amikor megérkezik a Feneketlen tó partján lévő Hemingway étterembe. Az étterem teraszáról majdnem fejest lehet ugrani a Feneketlen tóba. Látogatásunkkor úgy tűnt, az étterem, ha nem is zsúfolt, de az asztalok kb. 80%-a foglalt volt. A hostess kedvesen köszöntött minket és egy, az étterem hátsó részében lévő asztalhoz vezetett. Miután leültünk, és a pillanatokon belül megjelenő pincértől átvett étlapot megtekintettük, észrevettem, hogy fehér papírszalvéták sorakoznak a villák és kések mellett. Nem tudom, ki hogy van vele, de egy ilyen előkelő és sokat ígérő étteremben nem papírból kellene lenni a szalvétának. Italnak én egy pohár chardonnay-t, vacsoratársaim pedig limonádét rendeltek. A ház chardonnay-ja zamatos, friss. és megfelelően hideg volt. Barátaim szerint a limonádé kiváló volt sok citrommal, és egy csöppnyi friss narancslével ízesítve. Közben körülnéztem az étteremben. Modern, elegáns a berendezés, de én az intimitás bizonyos hiányát éreztem, mert a rendkívül nagy tér mindenféle választófal vagy egyéb elválasztás nélkül nem tűnik különösebben bensőségesnek. Közben a kéttagú zenekar is elkezdett játszani, sajnos csak kb. 5 méterre az asztalunktól. A zene tulajdonképpen kellemes volt, de meglehetősen hangos. Így az aktuális témánk, a politika és a média világának kifejtése elhalkult, vagy bennünk maradt. […] Read more