Papírra vetett zokogásom…
hozzád aljas betolakodó!
mindenhova beférkőzöl, pedig senki sem hív.
Válogatás nélkül mérgezel,
nem kímélsz rosszat, de jót sem.
Aljas módon és időben támadsz.
S, ha valaki óriási harcban legyőz,
képes vagy 20 év után visszatérni,
hogy a győztesen bosszút állj.
S, akkor megmutatni mennyire kegyetlen vagy
azzal, ki csak mosolyog rád.
Le akarod verni, el akarod pusztítani minden áron.
Rombolsz a végső győzelemért.
Míg a víz alatt szívesen látlak,
másutt kiirtanálak, egyszer és mindörökké.
Pusztulj, Te! Te mocskos rák!
Takarodj, hisz senki nem vár!
S, tudd meg, egyszer valaki végleg kicsinál!
…de addig is átok rád, s, ha visszaszállsz halál rád.
Tudd meg, sokan vannak akik küzdenek,
harcolnak, és, amíg szívük egyet dobban,
nem adják fel, s, hisznek a jóban.
Ui: (két nappal később)
Tudd meg te átkozott betolakodó,
nem azért győztél, mert feladtuk. Sosem adtuk fel..
Azért győztél, mert ezúttal erősebbnek bizonyultál.
Lezártad előlem azt a csillogó szempárt,
mi mindig mosolygott rám.
de, azt is tudd meg,
egy dolgot nem tudtál elvenni,
s, ha úgy vesszük legyőztünk.
hiszen, Apu utolsó erejével megvárt,
simogattam fejét, fogtam gyönyörű kezét,
s, kimondtam mit akartam…
Nagyon Szeretlek Apu!
Ő, a következő pillanatban,
egy végsőt sóhajtott…
S, én tudom, ott van már,
ahol,
Szabó Tímea
Sorry, the comment form is closed at this time.